Kedvenc gitárosunk a Total Guitar magazinnak adott interjút a duplalemez boltokba kerülésének 20. évfordulója alkalmából. Törekedtem a pontos fordításra ;)

"Nem tudom, [a két album közül] melyiket szeretem jobban. Nagyon rég nem hallgattam meg őket, szinte már azt sem tudom, melyik dal melyiken szerepel. Úgy tudom, az emberek jobban szeretik a kéket, mint a pirosat... vagy talán épp fordítva?"

"Teljesen megszállottja voltam a két lemez készítésének. Ha bementem abba a stúdióba, akármit csináltam is, tökéletesen elmélyedtem benne. Állandóan. Nagyon hosszú ideig tartott."

"Megcsináltuk az Appetite-et, aztán évekig turnéztunk. Szerintem - és úgy tudom, a többiek szerint is - teljesen összeomlottunk. Kiégtünk. Szóval próbáltunk kimászni a gödörből, és újrakezdeni a munkát."

"Biztosan előfordult, hogy az Appetite-hez próbálták hasonlítani [a két UYI albumot]. Úgy értem... őszintén, szívesebben csináltam volna egy kib@szott tízdalos lemezt, ha ezek a dalok egy kicsit őszintébbek, egyenesebbek, de ez volt a megfelelő alkalom, hogy újra munkára fogjuk a bandát."

Slash azt is említette, hogy a bandatagok nem értettek egyet abban, milyen zenei effektek kerüljenek fel a lemezre.

"Izzyvel volt a probléma... mert a projekt olyan hatalmas méreteket öltött, olyan sokat gyártottak az albumokból [?] és az egész annyira bonyolult lett... hihetetlenül magasak lettek az elvárások. És Izzy szépen kezdett kihátrálni. Nem nagyon lehetett pótolni, se meggyőzni. Ez az egész szemben állt az ő rockfilozófiájával [zenei felfogásával?], amivel én teljesen egyetértek."

"Túlléptünk az alapdolgokon. Azt hiszem, ettől van a lemezeknek olyan természetes feelingje. De abban a pillanatban, ahogy eljutottunk a munkában az effektekig és a vokálig, a természetességnek nyoma veszett."

Az angol szöveg a Blabbermouth.net-ről van. SAJÁT FORDÍTÁS! (c)